2012. január 13., péntek

Hanyatt fekve bámultam a lüktető eget és hihetetlenül természetesen hangzott, amikor magam elé súgtam: szeretem. 
De hát miért szereted? 
Azért, amit látok benne, és azért, amit belelátok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése