Van az ölelés... az ölelés, amely annyi gondolatot, érzést szül. Amely oly sokat jelenthet, annyi mindent kifejez. Az ölelés, amelyben lehet barátság, lehet szeretet, lehet szerelem, lehet Élet. Az ölelés, amely mindig készen áll, hogy felmelegítsen. Az ölelés, amely kellemes, meleg, puha, jó.

Hanyatt fekve bámultam a lüktető eget és hihetetlenül természetesen hangzott, amikor magam elé súgtam: szeretem. 
De hát miért szereted? 
Azért, amit látok benne, és azért, amit belelátok.

A valóságnak nincs értelme. A dolgoknak, amiken éppen gondolkodom, a látványnak, ami elém tárul, az ujjaim között tartott cigarettának egyáltalán semmi értelme nincs. Olyan érzésem volt, mintha valahol máshol lennék, és onnan figyelném saját magamat. Nem tudok elhinni semmit. Nem érezhetek semmit. Csak olyankor vagyok tudatában az életemnek, amikor fájdalmat érzek.

Senki nem tökéletes, minden kapcsolaton rengeteget kell dolgozni, és ha egyszer megtaláltad azt az embert, akit igazán, szívből szeretsz, nem számít, ha nem érti, miért akarsz valamit csinálni, elég, ha kész támogatni a választásodat, még ha a miértet nem is fogja fel egészen.

Fény, teagőzben. Ágyamon alszol, közben mosolyogsz. Győztem.

A szerelem soha nem sejtett erőket szabadít fel, és új energiával tölti fel az embert. Olyan sok örömet ad, hogy függővé lehet válni tőle. Ilyenkor nagyon szorosan kapcsolódik a másikhoz, és minden újabb találkozás megerősíti ezt az érzést. Minden kapcsolat olyan heves boldogságérzést hív elő, hogy minden alkalommal erősebb lesz az igény a kapcsolatfelvételre. Ekképpen növekszik és kezd önálló életet élni a szerelem.

Szakítás után

Fiú: Te mit csináltál a kezeddel? :O 

Lány: Belevéstem a neved... :/

Fiú: De miért? 

Lány: A szívem lehet egy idő után elfelejti a sérelmeket, és már nem foglak szeretni. Évek múlva lehet nem nagyon fogok rád emlékezni. De majd ha egyszer lesz egy lányom, szeretném megóvni, a szemét férfiaktól. 

Fiú: De ehez, mi köze van az én nevemnek? :O

Lány: A heg itt marad örökre és eszembe jutsz majd, ha ránézek, és az is, hogy milyen fájdalmakat okoztál... te leszel az elrettentő példa a lányom számára....

Milyen kivételes ajándék a mosoly! Hiszen nem kerül semmibe, de szívmelengető. Csak egy pillanatig él, de az emléke megmarad. Örömet szerez, és táplálja a jóindulatot. Kiváló ellenméreg irigység és rosszindulat ellen. Biztatást ad a csüggedőnek, erőt önt belé. Nem lehet megvenni, kölcsönkérni, ellopni, nem jelent földi javakat senkinek mindaddig, amíg önként és jó szívvel meg nem ajándékoznak vele. Ha valaki túl fáradt ahhoz, hogy rád mosolyogjon, nézz rá derűsen, mert senkinek sincs nagyobb szüksége a mosolyra, mint annak, aki már nem tud mosolyogni.

Furfangos dolog a múlt. Néha kőbe van vésve, máskor pedig elmosódó emlékek halmaza. De ha túl mélyre ásol a mocsokban, ki tudja, milyen szörnyet ébresztesz fel?

Álmodozni csodálatos dolog. Annál csak egyetlen jobb dolog van. Tenni valamit az álmainkért, hogy megvalósuljanak.

Felépítette magának a reményt álmainak anyagából, mely persze törékeny kis remény lett, naponta több tucatszor darabokra hullott és elpárolgott (...), de azért mégiscsak remény volt.

A rajtunk most átvonuló zivatar annak előjele, hogy egünk nemsokára kiderül, s jobb napokat fogunk látni, mert lehetetlen, hogy akár a baj, akár a jó örökké tartson, s ebből az következik, hogy mivel a baj már soká tart, a jónak közel kell lennie.

Minden lány új kihívás a számára, egy gyors kaland, tapasztalatgyűjtés. Csábítóként diadalmaskodott. Nem törődött a történet végével, vagy akár a közepével - csak az elejével. És mint az összes többi liba, én is elkövettem azt az óriási hibát, hogy beleszerettem - ő pedig abban a pillanatban lelépett.

A világ a tükröd. Téged mutat. Tudom, hogy nem szeretsz belenézni, én sem, de kell az önismeretünkhöz.

Olyan régóta élek ezen a földön. Sose tagadtam le a hibáimat. Nem szeretem a tökéletes embereket. Megéri, hogy bura alatt élj, csak mert attól félsz, hogy megsebesülsz? Van értelme lakat alá zárni a lelkedet, csak azért, nehogy kirabolja valaki? Éld az életet, ahogy neked tetszik. És amikor mélyre kerülsz, legyen bátorságod kimondani: Csak azért sem adom fel! Kezdem elölről! Semmi nyavalygás vagy siránkozás! Az élet szép, fiatalember, feltéve, hogy éled. Amikor vele együtt haladsz. Néha sárban, máskor meg rózsakertben. Őrizd meg az emlékeidet, és lépj tovább...

Miley Cyrus - Stay

"Sosem akarlak elveszíteni

Ezért maradj

Kérlek mindig maradj

Te vagy az, akibe kapaszkodom

Mert a szívem megállna nélküled..."

Még csak 12 napja kezdtem az oldalt és már több mint 1000en kattintottatok az oldalra!

Nagyon szépen köszönöm ♥

Ha egy csaj úgy dönt, barátok vagytok, szóba sem jöhetsz nála, mint randialany, teljesen aszexuális lény leszel a szemében, mint egy tesó. Vagy mint egy lámpa.

- Csak menj el!
- Nem maradhatnék még egy kicsit?
- Miért?
- Mert annyival kevesebb ideig fogom rosszul érezni magam, amikor elmegyek innen!

Ha nem érkezik valaki a megbeszélt időben a találkozóra - legyen az nő vagy férfi, barát vagy idegen -, tizenöt percet várhatsz. Aztán menj el. S ha nem tudja magát jogos ürüggyel menteni, ne keresd többé az ilyen ember társaságát. Haragot vagy sértődést ne őrizz szívedben, mert ez méltatlan az emberhez.

- Hogy köszönsz el valakitől, aki nélkül el sem tudod képzelni az életed?
- Nem köszöntem el. Nem mondtam semmit. Csak elsétáltam.

Evolúciós késztetés, hogy törődünk azzal, aki fontos nekünk, és evolúciós késztetés az is, hogy leszarunk mindenki mást.

A szerelem fáj. Néha úgy érzed, mintha ez lenne a legjobb dolog a világon. Biztonságban érzed magad tőle. Elfelejtet veled mindent, mintha újrakezdenél mindent. De a szerelemtől érezheted úgy, mintha nem tudnád magad irányítani. Félhetsz. Mintha addig enne téged, amíg semmi nem marad belőled. A szerelem tényleg szívás.

S van, hogy össze vagy törve,mint egy földhöz vágott bögre.

Egyszer eljön majd az a pillanat, hogy pasi létedre sírni fogsz. Nem fogod tudni tovább bent tartani azt a fájdalmat, hogy elhagytál, mert azt hitted erős vagy. Hiányozni fogok. A beszédem, a szavaim... az, hogy féltettelek, hogy aggódtam érted...az, hogy mindig felvidítottalak, az, hogy úgy tudtalak volna szeretni, mint senki más... és idővel, ha ezekre rájössz, zokogni fogsz... olyan szenvedéssel, mintha meghaltam volna...
De akkor már nem lesz visszaút...